Koncert: Budapest, 2010/07/04

Mark Knopfler: Get Lucky Tour
Budapest
Papp László Budapest Sportaréna
2010. július 4.
Közönség: 6.000 fő

Setlist
1. Border Reiver
2. What It is
3. Sailing to Philadelphia
4. Coyote [video]
5. Prairie Wedding [video]
6. Hill Farmer's Blues [video]
7. Romeo & Juliet [video]
8. Sultans of Swing [video] [a zenekar bemutatása]
9. Done With Bonaparte [video]
10. Marbletown [video]
11. Speedway At Nazareth [video]
12. Telegraph Road [video1] [video2]

13. Brothers in Arms [video]
14. So Far Away
15. Piper to the End

Mark Knopfler: Brothers In Arms
Budapest, 2010. július 4.
[YouTube - foronghy]

Mark Knopfler - gitárok, ének
Guy Fletcher - billentyűk
Danny Cummings - dobok
Richard Bennett - gitár
Glenn Worf - basszusgitár
John McCusker - hegedű, fuvola, stb.
Matt Rollings - zongora
Michael McGoldrick - fúvós hangszerek, sípok

Richard Bennett, az amerikai Függetlenség napja alkalmából természetesen sült pulykát kapott a szakácsoktól, de megkóstolta a "megdöbbentően nagyszerű" gulyást is - írja budapesti blogjában. A gitáros dícséri a közönséget is itt. A budapesti koncert után azonnal Londonba utazott a zenekar, ahol négy napos pihenésüket töltik az olasz koncertek előtt.

Részlet az Index.hu koncertkritikájából:

...A Border Reiverrel kezdtek a Get Luckyról, lendületesen, felütésnek perfekt volt, aztán jöttek sorban a számok a különféle szólólemezekről, kicsit több lassúval és kevesebb gyorssal, mint szerettem volna, de igazából nem volt gond a dramaturgiával. Azok, akik a Dire Straits miatt vettek jegyet, a közepe tájékán megkapták a Romeo & Julietet és a Sultans of Swinget, és hogy én se járjak rosszul, a ráadás előtt közvetlenül eljátszották a Telegraph Roadot, a legjobb DS-számot evör. Az volt a kulmináció, amikor a vége felé begyorsult ez a dal, ritkán van, hogy úgy érzem, de jó lenne, ha nem maradna abba még öt, tíz, harminc percig. A bónuszok ezek után már nem is voltak annyira fontosak.

A nosztalgiakoncerteket nem állhatom, hatvan felett ifjúsági zenét csinálni mulatságos, és nem vicces, öregedni csak okosan és stílusosan szabad. Knopflernek egészen jól megy ez. És bár az eszmei mondanivalója soha nem forgatta fel a világnézetemet, mégis úgy van rendben, amit csinál, ahogy csinálja. Ez történetesen abból is látszik, hogy nem a Ride Across The River vagy a Private Investigations hiányzott a legjobban, hanem a 2010-es lemez két remek dala...

Guy Fletcher is csupa jókat is budapesti naplójába, vasárnap szétnézett a várban és egy csomót fényképezett is. Megemlíti, hogy habár álló közönség előtt játszottak, végül is nem változtattak a setlist-en és meglepődtek, hogy mennyi fiatal van az első sorokban is, akik a Rome & Juliet sorait is fejből tudták és az új dalokat is élvezték. Guy bejegyzéséhez és budapesti fotóihoz kattints ide.

A Népszabadság cikkéből:

A szép emlékű Dire Straits-es időket idézi a nagy ovációval fogadott Romeo & Juliet, hiába, ez örökzöld lett, na. Ahogy az ezt követő Sultans of Swing is, az pedig, hogy a mögöttünk önfeledten éneklő huszonévesek fejből vágják a szöveget, azt példázza, hogy Mark Knopfler zenéje nem csak a középkorúakat mozgatja meg. Az üveggolyóvárosba is magukkal visznek Knopflerék, és nincs okunk reklamálni az utazási irodánál: soha rosszabb idegenvezetőket. Jobbakat meg úgyse nagyon találnánk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.